A hajós/tengerész szakmáról
|
A hajózás a legősibb szakmák egyike, amelynek ennél fogva több évezredes hagyományai vannak. A hajózás a ma világában is nélkülözhetetlen eszköze a világkereskedelemnek, amelynek közel 90%-át bonyolítja le. Ennek túlnyomó többsége a tengereken, óceánokon bonyolódik, de jelentős a belvízi hajózás szerepe is.
A gépi meghajtású hajózás kialakulásáig a belvízi hajózásban a folyókon valójában nem a mai értelemben vett hajózás folyt, hanem evezős-, vitorláshajózás és parti vontatással történő hajótovábbítás. A ma ismert hajós szakma az 1800-as évek elejétől fejlődött ki és ettől az időszaktól számítható az is, hogy a hajók vezetőitől már képesítést követeltek meg. amelyet Magyarországon már 1848-tól hajóskapitánynak neveztek. |
A hajós pályáról szóló videofilm megtekintését minden, a szakma iránt érdeklődő és a már abban tevékenykedő szíves figyelmébe ajánljuk!
|
A későbbiekben számos változáson esett át a képzés és a képesítési rendszer is, amely erősen tagolttá vált és ez kifejezte az egyes korok technológiájából származó kiszolgálási igényeket. A hajós szakma tehát már más szakmákat jóval megelőzően nemzetközi követelményeknek megfelelő európai szakembereket követelt meg. Nem véletlen, hogy a magyar hajósok szerte Európában keresett szakemberek voltak és ma is azok, ez a magas színvonalú hajós képzésnek köszönhető.
Mi az, ami különlegessé és oly szerethetővé teszi ezt a szakmát művelői szemében? Elsősorban a szabadságnak az – a néha persze csak látszólagos – varázsa, amit a természet közvetlen közelsége, az azzal való állandó szimbiózis, a tág tér, a változatosság és a romantikus közeg, amiben a hajós ember tevékenysége – minden fizikai és idegi terhelés ellenére – szimpatikus elemekből áll össze.
Egy személyhajó, egy nagy tolatmány vagy vontatmány, vagy egy hatalmas áruszállító hajó magasan képzett vezetője olyan hatalmas tömegeket irányít (vezet), olyan különleges körülmények között és óriási ismerethalmazt alkalmazva, a hajó személyzetét irányítva, az utasok, a hajó és a rakomány biztonságát óvva, hogy önbecsülése – jogosan – magas. Ezt az értékelést a piac is visszaigazolja azzal, hogy ezeket a magasan kvalifikált hajóvezetőket az átlagnál lényegesen magasabb jövedelemmel értékeli.
A hajókon tevékenykedők alapvetően három csoportra oszthatók, amelyek közül az első kettő minősül hajószemélyzetnek:
A hajós/tengerész szakma sok lemondással és esetenként veszélyes helyzetekbe kerüléssel jár együtt, és a zárt közösségben végzett munka megfelelő hozzáállást, fegyelmet kíván meg, amit a hajózás adta – mással nem pótolható – életérzés ellensúlyoz.
Az igazi hajós/tengerész mindig haza vágyik, és otthon visszavágyik természetes közegébe a hajóra.
Mi az, ami különlegessé és oly szerethetővé teszi ezt a szakmát művelői szemében? Elsősorban a szabadságnak az – a néha persze csak látszólagos – varázsa, amit a természet közvetlen közelsége, az azzal való állandó szimbiózis, a tág tér, a változatosság és a romantikus közeg, amiben a hajós ember tevékenysége – minden fizikai és idegi terhelés ellenére – szimpatikus elemekből áll össze.
Egy személyhajó, egy nagy tolatmány vagy vontatmány, vagy egy hatalmas áruszállító hajó magasan képzett vezetője olyan hatalmas tömegeket irányít (vezet), olyan különleges körülmények között és óriási ismerethalmazt alkalmazva, a hajó személyzetét irányítva, az utasok, a hajó és a rakomány biztonságát óvva, hogy önbecsülése – jogosan – magas. Ezt az értékelést a piac is visszaigazolja azzal, hogy ezeket a magasan kvalifikált hajóvezetőket az átlagnál lényegesen magasabb jövedelemmel értékeli.
A hajókon tevékenykedők alapvetően három csoportra oszthatók, amelyek közül az első kettő minősül hajószemélyzetnek:
- a fedélzeti személyzetre (nautikai személyzet), amely a hajó mozgását, manővereit, kereskedelmi tevékenységét, képviseletét, kommunikációját, karbantartását, ergonómiáját biztosítja (pl. hajóvezető, kormányos, matróz);
- gépházi személyzetre (műszaki személyzet), akik az üzem jellegétől függően a hajó berendezéseinek, hajtásának, kommunális eszközeinek üzemelését biztosítja (pl. gépkezelő, géptiszt, gépüzemvezető);
- a hajón, mint vendéglátó-ipari egységen az utasok kiszolgálását végző szolgáltatásokat végzők (pl. pincér, recepciós, szakács, szobaasszony, takarító).
A hajós/tengerész szakma sok lemondással és esetenként veszélyes helyzetekbe kerüléssel jár együtt, és a zárt közösségben végzett munka megfelelő hozzáállást, fegyelmet kíván meg, amit a hajózás adta – mással nem pótolható – életérzés ellensúlyoz.
Az igazi hajós/tengerész mindig haza vágyik, és otthon visszavágyik természetes közegébe a hajóra.
